2017. 02. 24. Mohácsi Német Népdaléneklési Verseny
Iskolánk énekkara 2017. február 24-én részt vett a Mohácsi Német Népdaléneklési Versenyen. Szóló kategóriában hárman indultak: a hatodikos Szőke Liliána, a nyolcadikos Török Ágnes és Mohácsi Titanilla. Lili bronz, Ági ezüst, Tita pedig arany minősítést kapott. Az énekkar egy három dalból álló véméndi német népdalcsokrot adott elő, amelyet a zsűri arany minősítéssel jutalmazott.
Ezen a versenyen került kiosztásra először az a díj, amelyet Trábert József emlékére alapított felesége, Joli néni, azzal a szándékkal, hogy ezen túl ezzel a díjjal ismerjék el a verseny legeredményesebb 8. osztályos tanulójának a teljesítményét.
Ezt a díjat a verseny történetében először iskolánk tanulója: Mohácsi Titanilla nyerte! Gratulálunk neki és minden kórustagnak! Felkészítő tanár: Miklósné Kerekes BernadettEgy újabb arany
Múlt héten, pénteken, a régóta várt Mohácsi Német Énekversenyen vettünk részt. A várva várt napon nem kellett délelőtt suliba jönnünk, de 11 órakor a kis csapat már az énekteremben nyugtalankodott. Mindenki izgatott volt már. Beénekeltünk, próbáltunk egy csomószor, és ebédeltünk. Mindenki fogta a cuccát és lassan elindultunk a busszal. Az odaút nem volt annyira érdekes, mert csak ettünk, ittunk és beszélgettünk. Amint odaértünk a szólisták sorszámot húztak és mi Ágival meg már öltözködtünk is a népviseletbe, ami a 2 órás várakozás után már nem volt valami kényelmes. Elkezdődött a verseny, sok kicsi és nagy (leginkább lány) versenyzőt végig hallgattunk, köztük Lilit, Ágit és Titát. A végén elszámolták magukat, így 31 helyett 29-en voltunk csak. És mi voltunk a huszonkilencedikek. Szinte (!!) hibátlanul elénekeltük a dalokat, és utána már mindenki csak arra tudott gondolni, hogy gyorsan legyen meg az eredmény és mindenki mehessen haza. Rengeteg dicséret és bronz, ezüst és arany minősítés után, megtudhattuk, hogy Lili bronz, Ági ezüst minősítést kapott, Tita pedig kiemelt aranyat és az eddig versenyeken először szereplő különdíjat is ő nyerte el. Legutoljára pedig megtudhattuk, hogy újabb aranyat nyert el a Véméndi kórus. Hazafele, már mindenki teljesen kész volt, nevettünk, hülyéskedtünk, volt, aki aludt volt, aki már félig halott volt. Rékát hazakisértük busszal, szegény ne legyen egyedül. Utána indulhattunk haza, otthon vidáman meséltem, hogy milyen jól éreztem magam és milyen büszke vagyok mindenkire. (Jónás Vivien 8.)